Fogalma: pénznek nevezünk minden olyan tárgyat, amely meghatározott értékkel bír, valamint a kereskedelmi forgalomban valamennyi ideig fizetési eszközként használják. A napjainkban használatos pénzek tulajdonképpen elvonatkoztatások, értéküket a jegybankok határozzák meg, a piac pedig egységesen elfogadja. A forgalomban levő pénzek értéke változhat. Növekedés esetén inflációról, csökkenés esetén pedig deflációról beszélhetünk. A pénzkibocsátás a jegybank monopóliuma. A hitelpénzrendszerekben a pénz nem más mint egy bankbetét, vagyis a kicsátott készpénz mindössze egy elismervény arról, hogy a jegybankban létezik a betétállomány.

Funkciói:
Csereeszköz: a pénz egy mindenki által elfogadott csereeszköz, így pénzért közvetlenül lehet árut cserélni.
Értékmérő, elszámolási funkció: a pénz határozza meg az áruk értékét.
Fizetési eszköz: a pénz, mint csereeszköz jogilag érvényes tranzakciót hoz létre, mellyel lehet javakat vásárolni és hitelt nyújtani, vagy visszafizetni.
Forgalmi eszköz: az áruforgalomban a tranzakciókat pénz segítségével hajtják végre.
Felhalmozási eszköz: a vagyon felhalmozásánek egyik módja.

Kvázi-pénzről akkor beszélünk, ha a csereeszköz, fizetési eszköz, az értékmegőrző és az elszámolási funkciót egy másik tárgy tölti be.

Fajtái:
Készpénz: alatt a papírpénzt (pénzjegyet) és a pénzérméket értjük. Ezen fizetési eszközök kézzelfoghatóak és egyben a leglikvidebbek is, mivel azonnal elkölthetők.
Számlapénz: esetében a pénz elszakad a materiális formájától és mindössze elektronikus jelként tárolódik valamely pénzintézetnél. Ez a pénzfajta jóval kevesebb előállítási költséggel rendelkezik, mint a hagyományos készpénz.